Egy kis boszorkány élete:A Nagyszülők

Volt egyszer egy kis boszorkány Angelikának hívtál.Londonban egy eldugott kis utcában lakott szüleivel.Angelika nagy szülei régen meghaltak mikor Angelika 2 éves volt.Sok történetet halott, hogy a nagyszülei jó kis varázslatokat találtak ki.Az egyik egy olyan varázslat volt, hogy aki meghalt azt elő tudták idézni.A kis Angelika még csak 7 ées volt és eszébe jutott, hogy kikéne próbálni azt a varázslatot.Meg is kereste a kiskönyvet amibe belevolt írva az összes olyan varázslat, amit a nagyszülei találtak ki.1-2 óra kellett, ahoz hogy megtalálja.A szülei halálra keresték míg nem megtalálták a padláson, hisz a varázslatos könyv a padon volt.Angelika rögtön eldukta pólójába a kiskönyvet.Az anyukája gy szólt hozzá:
-Kislányom halálra kerestelek mért nem szótál, hogy itt vagy pedig hívtalak?!
-Bocs anya nem hallotalak épp kerestem egy régi játékom, de nem találtam.-Mondta a kislány megijedve
-Na nem baj menjünk vacsorázni kész a kedvenc ételed, a spagetti.-Szól hozzá az anyukája.
-Ó anyu te egy angyal vagy.-Mondta kopogó szemekkel a kislány.
Amikor Angelika megette a spagettit elment aludni.(Azaz anyukája elküldte)Angelika bizony nem aludt hanem elő vette a szeblámpáját és a varázslatot olvasta.Kellet hozzá gyertya varázspor, amit csak a varázslók tudják miből készül és egy név vagy kettő ahány embert akart felidézni.Amikor kész volt minden Angelika kicsit álmos lett és ágyába bújt, de 1 óra múlva felkelt és a gyertyákat körbe helyezte.A körbe szórta a gyertyákat és mondta a nagymamája és nagypapája nevét.Rögtön ott teremtek a kis boszi úgy megörült, hogy nyakába ugrott a két öregnek.A két öreg majd össze rogyott, de örültek ők is neki.
-Angelika,Angelika te vagy az jajj, de nagy kislány lettél.-Mondta nagymamája.
-Mama, papa de örülök, hogy látlak titeket nem emlékszem az arcotokra se semmitekre és most itt vagytok.-Mondta a kislány.
-Na elmenjük valahova Angelika?-Kérdezte a nagypapája huncuton.
-Hát persze menjük mondjuk a boszorkány tanya vendéglőjébe.Nagyon finom spagettit csinálnak ott.
-Mi valami kalandosabra gondoltunk.-Szólt a két öreg.
-Ezt, hogy értitek.-Kérdi a kislány meglepőtten.
-Például menjünk a dementorokhoz.
-Jajj mama, hogy mondhatsz ilyet, hisz a dementorok majdnem, hogy megölnek!!!!-Ilyedten a kislány válaszolt.
-Dehogy minket na elég a beszédből mostmár induljunk kell egy kis hopp por.
-Persze máris hozom.-Mondta Angelika
Elindultak a Hop porral, és amikor oda értek Angelika nagyon megilyedt.De látta, hogy mamája és papája egyáltalán nem fél, így ő is magabiztosan ment tovább.Beüldtek a világ legocsmányabb kocsmájába.Angelika rögtön vissza akart menni.De nagyszüleji megállították.És mondták csak egy finom italt akarunk inni itt.A kis boszorkány beleegyezett.Nagyszülei oda adták neki az italt.
-Ú ez ocsmány és gusztustalan.-Szólt a kislány fintorgó arcal.
-Nyugi ez ocsmány és gusztustalan, de nagyon finom.
-Jójó, de csak egy kortyot.-Szólt a kis boszi.
Belekortyolt egyet,kettőt,hármat, négyet,ötöt...
-Mama ez nagyon finom.-Szólt meglepődve.
Amikor megitta az egészet felébredt az ágyában.Azt hitte az egészet csak álmodta, de amikor újra látta nagyszüleit ágya szélén azt mondták egy altató ital volt.De nagyon finom és ocsmány.A nagyszüleivel töbször is elmentek oda.Míg több északán nem jöttek vissza a nagyszülei.Kiderült, hogy a varázslat csak 30 napig tart és töbször nem lehet ugyanazt az embert vissza idézni.Ilyenkor a lány elszotyolodott és majdnem sírva fakadt.De megtudta, hogy a nagyszülei attól még mindig hisznek benne és ő is bennük.
                       

                                    Vége remélem tetszett!